By | 2020.04.22.

A szamojéd, mint népcsoport

Ha valaki a szamojéd szót üti be az internetes keresőkbe, akkor bizony nem egy csodálatos kutyafajta leírása ugrik elő, hanem egy népcsoport eredete, mely nép az Uralon túl, a Jenyiszej és az Ob folyó közötti területen él. A hosszú évtizedeken át elfogadott, ma már erősen vitatott finnugor elmélet szerint a szamojéd nyelvek a finnugor nyelvek rokonai.

Maguk a szamojédok feltehetőleg a mongolok leszármazottai, ezt látszik igazolni alacsony teremtük, határozz arccsontjuk és egyenes orruk, valamint a sárgásfehér bőrszín is. A szamojédek kezdetben vadászatból éltek, vándorló életmódot folytattak a rénszarvasok után haladva. Később az állatokat háziasították, és részleges letelepedés mellett pásztor életmódra rendezkedtek be. A szamojéd törzsek mellett élt egy különleges, fehér kutyafajta is, a „bjelkírek”. Az állatok könnyen alkalmazkodtak a nomád, majd a félnomád életformához, és bebizonyították, hogy nem csak a vadászatban, és később a terelésben, de akár a vontatásban is komoly segítőtársai tudnak lenni az embernek. Sőt, mindezen túlmenően a család védelmét is ellátták, szükség esetén akár a jegesmedvét is elzavarták.

A szamojéd, a nép kutyája

Oroszország a XVII-XVIII. Században kezdte el felfedezni az Urálon túli területeket és Szibériát, így az ott élő népek életmódját is kultúráját is. A szamojéd nép ősi kutyája minden arra járó kutatót és felfedezőt lenyűgözött, elsősorban képességeiket és alkalmazkodóképességüket csodálták. A cári családot is lenyűgözte a fajta szépsége és érintetlensége, és bizony hosszú időn át féltve őrizték is a felfedezett kincset. Szamojéd kutya csak és kizárólag mint a cári család ajándéka kerülhetett ki az országból. Kis idő elteltével a hatalmas ország zord területein az utazók, de elsősorban a hivatalos emberek, mint a kutatók és az adószedők szamojéd kutyák húzta szánon közlekedtek. Az orosz kormánynak volt egy megbízottja, Alekszander Trontheim, aki a szamojéd kutyák beszerzésével foglalatoskodott. A Trontheim által a keleti törzsektől a kormány és a kutatók számára felvásárolt kutyák kinézete igencsak homogén volt, színük fehér vagy krém.

A norvég kutató, Fridtjof Nansen, egyetemi professzor saját maga tervezte és építette hajón 35 évig hajózott, öt expedíciót szervezve. Útjaira olyan kutyákat keresett, melyek erősek és kitartók a szánok és a terhek húzásához. Elsősorban eszkimó kutyákat szeretett volna beszerezni, hiszen azok nagyobbak és erősebbek voltak, mint a szamojédek, de a dán kormány betiltotta a Grönlandon élő, az őslakosok életének szerves részét képező kutyák felvásárlását.

Így Nansen, aki mindig igényes volt, és mindenből a legjobb minőséget akarta, a szamojéd fajta mellett döntött, melyekből bár több egyedre volt szükség egy-egy szán húzásához, de kitartó munkájukkal bizonyítottak számára. Ráadásul úgy tapasztalta, egy kutya elvesztése a csapatból közel sem hátráltatta annyira az expedíció munkáját, mintha egy eszkimó kutya esett volna ki.

Bizony, az expedíciók korában nem kímélték a kutyákat. Kíméletlenül hajszolták őket a szán húzására, mancsaik kisebesedtek és véreztek a jeges hó taposásától, ha pedig kiestek a sorból, leölték őket, húsukat pedig társaikkal etették meg.

A szamojéd volt az a fajta, amelyik először lépett az Északi sarkra, de ők kísérték Nansent, Jacksont, Hammersworthot, pár évtized elteltével pedig már a norvég Amundsen kísérői voltak, így a szamojéd volt az első kutya a világon, mely eljutott a Déli-sarkra 1911-ben. Scott kapitány csak azért nem vitt magával szamojéd kutyát antarktiszi útjára, mert túlságosan szerette őket, nem akarta feláldozni ezeket a kutyákat. A családja szamojédeket tenyésztett és a valódi szamojéd tiszta fehér törzsére specializálódott, ugyanis akkoriban még gyakran fordultak elő keresztezések más fajtákkal, így az első szamojédek között fekete és foltos egyedek is előfordultak. Az említett Scott-féle expedíció egyébként valamennyi résztvevő életét követelte.

A szamojéd kötődése a cári családhoz

Mint említettem, a cári család nagy becsben tartotta a különleges és kiváló képességű szamojéd ebeket. Mikor Viktória brit királynő lánya, Alexandra II. Miklós cárhoz ment feleségül, azzal kedveskedett otthon maradt testvérének, a walesi hercegnek, hogy kutyákat küldött neki ajándékba. A herceg ugyanis a Kennel Club elnöke volt abban az időben és feleségével együtt rajongtak a kutyákért. Az ajándékba kapott kutyák között természetesen szamojéd példányok is voltak, és gyanítható volt, hogy hamarosan az ebek bemutatásra kerülnek egy angliai kiállításon. A szamojéd fajtát először 1893-ban mutatták be az angliai Leedsben rendezett kiállításon, mégpedig az „idegen fajták” osztályában.

Amerikai megjelenéséhez romantikus történet fűződik. Eszerint egy nagy kutyabarát, bizonyos Montyglion hercegnő 1902-ben Szent Pétervárott állította ki kutyáit, és eközben megakadt a szeme egy szamojéden, melyet a cár fivére, a nagyherceg mutatott be. Bár a Hercegnő semmi reményt nem fűzött lépéséhez, kerülő utakon a nagyherceg értésére adta, hogy bármit megadna a kutyáért. Másnap a pályaudvaron óriási virágos kosár fogadta és a virágok közül az annyira vágyott kutya mosolygott ki. Nyakörvén a következő cédula volt: „Musztan semmi áron nem eladó, ám gazdájával együtt megtiszteltetésnek veszi, ha Ön kegyeskedik elfogadni.” Az út megnyílt a fajta előtt, hogy eljuthasson a világ minden tájára, ahol a kutyabolondok csodálták a nemes megjelenésű, erős és nagyon okos ebeket.